1. (A karvezetõnek, Gát szerint - Dávid zsoltára.)

2. Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved! Dicsõséged az egekig magasztalja

3. a gyermekek és a kicsinyek ajka. Védõbástyát emeltél elleneid ellen, hogy elhallgattasd az ellenszegülõt és a lázadót.

4. Bámulom az eget, kezed mûvét, a holdat és a csillagokat, amelyeket te alkottál.

5. Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember fia, hogy gondot viselsz reá?

6. Majdnem isteni lénnyé tetted, dicsõséggel és fönséggel koronáztad.

7. Hatalmat adtál neki kezed mûve fölött, mindent lába alá vetettél:

8. minden juhot és barmot, a mezõk vadjait,

9. az ég madarait s a tenger halait, mindent, ami a tengerek ösvényén kering,

10. Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e világon a te neved!





“O Senhor sempre orienta e chama; mas não se quer segui-lo e responder-lhe, pois só se vê os próprios interesses. Às vezes, pelo fato de se ouvir sempre a Sua voz, ninguém mais se apercebe dela; mas o Senhor ilumina e chama. São os homens que se colocam na posição de não conseguir mais escutar.” São Padre Pio de Pietrelcina